Pedig én mindig mondtam! Mindig mondtam,hogy faszság a 13-as számot bálványozni meg kikiáltani szerencsenapnak! És mégis! Tévedtem!
Először is sikerült végre egy olyan nővel találkoznom,aki tényleg képes segíteni! Hatalmas spirituális képességgel rendelkezik,engem lenyűgözött. Az alatt a kb. 1 óra alatt,amíg mindössze ott voltam, teljesen elképesztett. Nem véletlenül írta Lyria levélben,mikor a hölgy számát kértem el,hogy:
"Kérlek, csak akkor keresd fel, ha tényleg akarsz a problémádon változtatni és kész vagy rá. :) "
Szóval nem semmi. Hatalmas fejlődési lehetőségeket kaptam most.
Ezután elhívtak Rocktogonba,ahova elmentem,de nem tudtam bejutni,mert nem volt rá 1000 pénzem;aztán elmentem Scarletthez...
Elég vicces volt mondjuk. A "megvilágosodott" hölgyet hívjuk mondjuk Melindának:) Szóval Melinda határozottan mondta,hogy most hagyjam Scarlettet,mert csak úgy érzi,hogy rabul akarom ejteni. És talán igaza is volt. De a vágy,hogy láthassam,mindennél erősebb volt.
Leszálltam a villamosról és álltam. Menjek? Ne menjek? Nem bírtam megmozdulni...Megyek! Elkezdek rohanni le a hévmegállóhoz,és megtorpanok. Nem mehetek! Ettől csak roszabb lesz! És Melinda is mondta! És haragudni fog! Lépek egyet-kettőt még előre,de mintha 20x lenne a gravitáció. Mindenki engem bámul.
Felüvöltök,és beleharapok a kezembe. Megfordulok,és visszafutok a villamoshoz.Felszállok.Nem indul.ÁÁÁ! Nem indul! ÁÁÁÁÁ! Jó még 5-ig számolok,ha addig se indul el,megyek Scarhoz.1..2..3..4..5! Leszálok,futás a HÉV-hez,és irány Scarlett.
Scar azt mondta,nem vagyok normális.Lehet benne valami.
Elég rosszul indult a dolog,hatalmas utálattal fogadott; épp,hogy csak nem köpött le. És elég fájdalmas dolgokat mondott...Pontosabban én kérdeztem,ő meg helyeselt...Hogy egyáltalán nem érez semmit,nem akar velem találkozni már,stb...Hihetetlenül rideg volt.
Néha előbújt a szög a zsákból,két "nem érzek írántad semmit" közt volt egy "megalázó helyzetbe hoztál az egész iskola előtt!" is,és ebből következtettem,hogy azért ha mást nem,haragot biztos érez.
Én meg elkenődtem.Egy ideig kísértem,és közben összeszedtem magam. Azt mondtam neki,hogy ha tényleg ez az igazság,akkor vegye le a napszemüvegét és mondja a szemembe.Gondoltam,bármit is mond,az legalább tiszta és könyebben feldolgozom.
Aztmondta,siessünk,majd a buszmegállóban.Épp jött a busz,felszálltunk. A buszon gondolkoztam,néha ránéztem,de ő semmit se reagált. Aztán újra előálltam a farbával,ha tényleg ez az igazság,mondja a szemembe,hogy NEM SZERETLEK,NEM ÉRZEK IRÁNTAD SEMMIT ÉS NEM AKAROM,HOGY AZ ÉLETEM RÉSZE LEGYÉL .Felkészültem a legroszabbra,ő a szemembe nézett és...elkezdett kuncogni...aztán lenyelte a mosolyát megint próbálta mondani,de megint nevetett,aztán elfordult mosolyogva,és azt mondta,hogy ez hülyeség mert nincsenek összefüggésben a dolgok.Mondom,akkor mondja azt amit érez. Erre azt mondta,sose tudott az emberekkel komolyan beszélni.
Végül összeszedte magát,és mosolyogva annyit mondott gyorsan,hogy szeret csak már nem úgy és soha ne álmodjak arról,hogy járna még velem.Ezekután hagytam menni barátnőjével TANKCSAPDA koncertre,(azt hiszem,hogy oda) bár mit ne mondjak...Nem jó érzés. Eléggé ki volt cicomázva.
