Lenyűgöző figyelni a táncoló embereket,a vilodzó fényeket,hallgatni a dübörgő zenét és érezni,hogy részese vagy.Része a történelem eme kis tér és időbeli szegletének.Ezt Duke fogalmazta meg igazán jól,a Félelem és Reszketés-ben.
Ma viszont várt a megszokott bulik utáni letargia.De ami sokkal zavaróbb,hogy pont Karácsony előttre esik ez a hangulatom,és egyszerűen nem tudok pozitívan tekinteni erre az eseményre most.Nincs pénzem ajándékokat vásárolni,de különben se érezném ezt feltétlenül szükségesnek.Viszont ha ilyesmit válaszolnék azoknak akik várnak tőlem valamit,néhányan nagyon csalódottak lennének.
Utálom a pénzt.
És persze ami a legzavaróbb,nem tudok békés és boldog hangulatba burkolózni,miközben tudom,mennyi hisztériával és idegeskedéssel fog ez az ünnep is járni a családom részéről.
Miért nem közelítjük meg más oldalról a dolgokat?Krisztus születése napját nem ideges fenyőfa díszítéssel kéne tölteni; hanem kívételesen őszíntén belenézni a másik szemébe és néhány őszinte jó szót mondani.És tudom,ezt már sokan elmondták,de nem számít,mert így igaz.De mégse változik semmi,évről évre...Lassan leérünk a naptárról,de az utolsó éveket is önző habzsolással akarjuk tölteni?!
Nem hiszem.De nehéz kilépni önmagunk árnyékából,igaz?De idén próbáljuk meg.Én részemről elfogom mindenkinek mondani - aki esetleg csalódott tekintettel,vagy akár dühösen elvárna tőlem valamit - azt amit ide is leírtam.Nincs szükség ideges költekezésre,mindenféle látszatteremtésre...Kizárólag három békés,szeretetteljes napra egy évben.
Igyekezzetek ezt szem előtt tartani,én is azon leszek.
